„Az akadálymentes repülés mindenkinek érdeke” – Három kulcskérdés a látássérült emberek légiközlekedéséről

Hogy tájékozódik egy látássérült ember olyan tágas és bonyolult helyen, mint a repülőtér? Milyen segítségre van szüksége – például, hogy megtalálja a beszállókaput, a csomagját, a duty free-t –, és milyenre nincs? Milyen technológiai megoldások és jogszabályok biztosítják a hozzáférhető légiközlekedést a vakok és gyengénlátók számára, mekkora a távolság elmélet és gyakorlat között, és GPS-e a vakvezető kutya? Október 7-én a Budapest Airport rendezett konferenciát a témában, a DANOVA nemzetközi projekt keretében. Király Eszter beszámolója

Csak a számokat tekintve is jól látszik az egyik, vak és gyengénlátó embereket érintő probléma: harminc millió látássérült ember él az Európai Unió területén, ehhez képest a közlekedési létesítmények 96%-a nem megfelelően akadálymentesített. A DANOVA nemzetközi projekt ezért célul tűzte ki többek között a repülőterek megközelíthetőségének javítását a látássérült emberek számára. A kilenc ország szakmai, érdekképviseleti és kutatói szervezeteit összefogó együttműködésben Magyarországról a Budapest Airport és a BKK vesz részt. Előbbi a DANOVA projekt részeként rendezett konferenciát október 7-én a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér SkyCourt rendezvénytermében. Az eszmecserén a házigazda mellett a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ), az ARIADNÉ vakvezető rendszer fejlesztői csapata, a Rehabilitációs Környezettervező Szakmérnökök és Rehabilitációs Környezettervező Szakemberek Országos Egyesülete (REKORE) és az Access4you képviselői vettek részt.

Ki mit (nem) tud?

Nem ismerjük azt a problémát, ami nekünk nem probléma”

Berecz Balázs, az Access4you ügyvezetőjének mondata jól tükrözi, hogy az információhiány az akadálymentesség egyik nagy kerékkötője. A hiányzó ismeretek és a tévhitek a látássérült emberek légiközlekedésében is többféle problémát okoznak. Például vakok és gyengénlátók látási képességei különböznek, így nem célszerű homogén csoportként gondolni rájuk: előbbieknek inkább helyettesítő jelzések, utóbbiak számára a felerősített jelzések jelentenek segítséget a tájékozódásban – hívta fel a figyelmet Németh Orsolya, az MVGYOSZ szakmai vezetője. Sokszor fordul elő, hogy látássérültek olyan helyzetekben kapnak „segítséget”, amikor nem volna rá szükség (például egy vak ember egyedül is képes használni a mozgójárdát, mozgólépcsőt), máskor viszont asszisztencia nélkül maradnak, például a biztonsági ellenőrzésnél vagy a csomagjuk kiválasztásánál. Előfordul, hogy a fedélzeten elválasztják egymástól a látássérült embert és a kísérőjét, pedig ez csak ront az utas helyzetén. Hegedűs Pál, a Budapest Airport terminálmenedzsere arra a típusú információhiányra hozott példát, amikor egy légitársaság nem továbbítja azt az adatot, hogy a gépen fogyatékossággal élő és asszisztenciát igénylő személy utazik, így a járatot fogadó reptér nem tud felkészülni arra, hogy megfelelő segítséget nyújtson.

A látássérült embereket szolgáló komplex akadálymentesítésnek az infrastruktúrára, a szolgáltatásokra és az elérhető infokommunikációs környezetre is ki kell terjednie. A digitális felületek, a weboldalak és applikációk akadálymentessége volna az egyik legfontosabb segítség a látássérült embereknek. Hiszen míg például a közhiedelemmel ellentétben a vakvezető kutya nem GPS, a mobilok alapvető segítséget jelentenek a navigációban és sok más dologban is. Ahogy Németh Orsolya megjegyezte: az okostelefon az ép embereknek kényelmi cikk, a fogyatékossággal élőknek azonban átlagos életvitelt lehetővé tevő segédeszköz.

Kép forrása: Budapest Airport

A szabály az csak szabály?

A konferencián a látássérült embereket érintő jogi szabályozásról Gulyásné dr. Bölkény Ágota, az MVGYOSZ jogtanácsosa beszélt. Kiemelte: törvény rögzíti azt, hogy a fogyatékossággal élő embernek joga van a számára akadálymentesen érzékelhető, biztonságos környezethez és tájékozódási lehetőségekhez, és azt is, hogy a közlekedési rendszereknek és eszközöknek alkalmasnak kell lenniük arra, hogy fogyatékos emberek azokat biztonsággal vehessék igénybe. Szabó Henriett rehabilitációs szakmérnök, a REKORE tagja ezt azzal egészítette ki, hogy a hatályos jogszabályok értelmében Magyarországon elvileg nem lehetséges közbeszerzést folytatni úgy, hogy a létesítmény terveibe nincs beépítve teljeskörű akadálymentesség. Jogi értelemben minden adott tehát ahhoz, hogy mindenki számára hozzáférhető és biztonságosan használható legyen a légiközlekedés, a szabályok alkalmazása és betartatása azonban hagynak kívánnivalót maguk után.

Az utazási szolgáltatóknak kötelezettségeik vannak a fogyatékossággal élő emberek felé, nem tagadhatják meg például a szállítást, biztosítaniuk kell a tájékozódáshoz való jogot, illetve segítséget kell nyújtaniuk a gép fedélzetén és azon kívül is. Ehhez dr. Bölkény Ágota hozzáfűzte azt is, hogy a protokollok betű szerinti követése néha új problémákat szül, ezért személyre szabott és rugalmas segítségnyújtásra kell törekedni. Például ha szabály szerint kerekesszékben kellene eltolni valakit a terminálhoz, de az érintett látássérült, ám gyaloglásra tökéletesen képes egyén oda tud menni magától is, a személyzet ne ragaszkodjon a székhez. Vagy ha egy panasztételi űrlap a weboldalon nem akadálymentes, akkor a látássérült utas nyújthassa be egyéb módon is a panaszát.

Kinek jó az akadálymentes repülés?

Röviden: sokaknak. Kicsit hosszabban: mindenkinek. Hegedűs Pál szerint a segítséget igénylő utasok, közülük is a látássérültek száma folyamatosan növekszik. Berecz Balázs felhívta a figyelmet, hogy a speciális igényű emberek a világ lakosságának 15%-át teszik ki, az akadálymentesség tehát biztosan nem rétegprobléma. Emlékeztetett arra is, hogy az életkori, életállapotbeli változások miatt előbb-utóbb mindenkinek igénye lesz az akadálymentes megoldásokra. Egy rámpa, egy jól megvilágított infótábla vagy egy széles lift nemcsak a fogyatékossággal élő embereket, de a babakocsisokat, az időseket, a balesetben megsérülteket is szolgálja.

Ehhez kapcsolódik az egyetemes tervezés elve is, amely – ahogy Szabó Henriett hangsúlyozta – alapelvként és előírásként is szerepel a jogszabályokban. Lényege, hogy egy szolgáltatást vagy létesítményt eleve úgy terveznek meg, hogy ugyanazzal a szolgáltatással, létesítménnyel szolgáljanak ki minden felhasználót – tehát ne utólag kelljen akadálymentesíteni az adott dolgot. Amellett, hogy az egyetemes tervezés költséghatékonyabb, az előre „betervezett” akadálymentesség esztétikailag is előnyös, belesimul a környezetébe. Szabó Henriett az egyetemes tervezés részeként a többcsatornás információközlés elvét is kiemelte: például egy látható, hallható és tapintható úton is információt adó bankautomata, egy vizuálisan is hasznos taktilis vezetősáv vagy egy hang- és fényjelzést is adó biztonsági kapu jól használható a látás- és hallássérült, valamint az ép emberek által is.

Az akadálymentességre törekvés az innovációnak is megágyaz. Így vetődik fel például egy látássérülteket szolgáló indoor navigációs rendszer, vagy egy (nemcsak) vakvezető kutyák szükségleteire reagáló repülőtéri kutyafuttató ötlete – és az olyan új találmányok alapgondolata is, mint az ARIADNÉ vakvezető rendszer. A konferencián Major László mutatta be az Óbudai Egyetemen a csapata által fejlesztett eszközt. Az okos fehérbotból és az elektronikusan érzékelhető vezetősávból álló rendszert a létesítményekbe érkezve a látássérültek saját botjuk helyett, az okosbotot kölcsönözve használhatják, annak segítségével tájékozódhatnak a számukra ismeretlen terepen.

Az ARIADNÉ és maga a konferencia is inspiráló bizonyságai annak, hogy a gondoskodás szándéka általában problémamegoldó gondolkodáshoz vezet, és hogy az akadálymentes légiközlekedés valóban közös érdek.

Tudj meg többet a DANOVA projektről itt!

Olvass még több tartalmat spéci emberekről, az akadálymentességről és a társadalmi inklúzióról az Access4you hírei között. Nézz körbe a Tanúsított helyszínek menüben, ahol részletes információt adunk a felmérésben részt vevő helyszínek akadálymentességéről, mindezt 8 + 1 spéci csoport igényei alapján: kerekesszéket használók, babakocsival közlekedők, idősek és mozgásukban korlátozottak, siketek, nagyothallók, vakok, gyengénlátók, kognitív zavarral élők, valamint (+1) segítőkutyával közlekedők számára.